1890-től két tanerős lett az iskola, az anyakönyv már segédtanítót is említ. Az 1909-ben összedőlt iskola helyett két évig nem építettek másikat. Nem volt rendszeres a tanítás, csupán csütörtöki napokon járt át a szomszédos püspökszilágyi tanító, hogy enyhítse ezt az áldatlan állapotot. A község egyik – ugyancsak szalmatetős – házában, az ún. Kahoda-féle házban oktatott. A község megelégelte a huzavonát, és átadta iskolának a községházát, mivel a jegyző úgyis csak hetenként egyszer járt át Vácdukáról.
Ekkor
alakult meg a községi iskolaszék 7 taggal, jórészt a tehetős gazdákból. Elnöke
a jegyző, tagjai a földbirtokos, a bíró, majd az államosítás előtt a plébános
volt. Az iskola már hatosztályos volt, a gyerekek létszáma kb. 150. 1932-ben 3
tanerős lett az iskola, és a község megépítette az ún. alsó iskolát és a
templomi célokat szolgáló ún. felső iskolát is. Ehhez az utóbbihoz 2 tanterem
és 1-1 szolgálati lakás is épült. 1908-tól 1945-ig 16 nevelője volt az
iskolának, akik közül két nevelő 17-18 évet töltött a községben (Battai László
– Varsányi Géza), és akiket a falu lakosai ma is tisztelettel emlegetnek. Ez
természetes is, mivel a nép hozzájuk fordult minden ügyes-bajos dolgában, mert
más vezető nem volt a faluban. A körjegyző Vácdukán, a plébános Püspökszilágyon
lakott.
Visszatekintve ezen időszakra, azt
is meg kell állapítanunk, hogy sok felnőtt ember kénytelen volt pótolni az
akkor elmulasztottakat, mert akkor csak 3-4 elemi iskolát végeztek. Közép- és
főiskolára abban az időben csupán 5 tehetősebb szülő gyermeke járhatott.
Áthelyezés, betegség és a háború elől való menekülés folytán egy nevelő sem maradt a községben. Egy éven át nem volt tanítás. 1945 nyarán másfél hónap alatt csak részben sikerült a nevelőknek pótolniuk a hiányt, bizonyítványt adva a tanérvről azoknak, akik be mertek iratkozni. E sorok írójának [Berkó Árpád], aki akkor került a községbe, komoly gondot jelentett a nyolcosztályos oktatás megvalósítása: a 15-16 éves tanulók beiskolázása, mivel ilyen korban akkor – főleg a lányok – szégyelltek már iskolába járni. A tanítói fizetés elértéktelenedett, mill. pengő volt. A két nevelőnek a 4 tanulócsoportot délelőtt és délután is tanítania kellett. Sikerült 2 tantermet rendbehozni, és téglából, deszkából összeállított „padokkal” berendezni. Ez az oktatás hősi korszaka volt, amely diáktól, nevelőtől, szülőtől egyaránt nagy áldozatot követelt (terem rendbehozása, fűtés, bútorkészítés stb.) A nevelőknek terményért külön munkát kellett vállalni, hogy fenntarthassák magukat. A bútorzat helyreállításában sok segítséget nyújtottak a falujárók.
A kisnémedi iskoláról; az 1965–1972 közötti időszak
1965 szeptemberében az iskola létszáma 94 fő volt. Négy tanulócsoport 1-3; 2-4; 5-6; 7-8; összevonásban, 7 pedagógus irányításával zajlott az oktatás. Az órák közvetlen önálló oktatási rendszere nagyban hozzájárult a tanulók önálló feladatmegoldó képességének kialakításához. Ezt bizonyítja, hogy a továbbtanulók megállták helyüket, jól tudták az elsajátított ismereteket alkalmazni. Az ötödik tanulócsoport az 1965-ben létrehozott napközis volt. A napközis étkezőt és konyhát a politechnikai műhely melletti helyiségben alakították ki. Mivel a szülők eljártak dolgozni, nagy gondot vett le a család válláról a napi étkezési ellátás.
A testnevelés oktatást a volt Kornis iskolában kialakított tornaszoba biztosította. Jó idő esetén a kézilabdapálya állt rendelkezésre, ahol labdajátékokat, ügyességi feladatokat, atlétikát, különböző versenyeket lehetett rendezni.
A politechnikai oktatásra adott volt a gyakorlókert, télen pedig a jól felszerelt műhely. A gyerekek szorgos munkájának köszönhető az iskola környékének gondozása, a park rendszeres karbantartása. A gyakorlati oktatás lehetőséget adott a növénytermesztési, gondozási ismeretek elsajátítására. A sok ültetett rózsa rendszeres öntözést, kapálást, metszést igényelt. Ezt a 7–8 osztályos tanulók heti beosztás alapján végezték. A domboldalon lévő nagy park az őszi levélhullás után az iskola valamennyi tanulóját munkára hívta. A 7–8 osztályosok megismerkedtek a komposztálás módjával, jelentőségével. Így lehetett Kisnémedié a környék legszebb iskolája.
A tanulók érdeklődési körének és képességeiknek további fejlesztését biztosították az iskola és az úttörőcsapat szervezésében működtetett különböző szakkörök: néptánc, vöröskereszt, tűzoltó, lövész, kézilabda, labdarúgó foglalkozások. A tanulók rendszeresen és eredményesen vettek részt a járási, megyei, országos versenyeken.
Ünnepségekre, rendezvényekre nívós műsorokkal készültek. Évente szavalóversenyt rendeztek. Az osztályfőnökök, a szülők segítségével osztálykirándulásokat tartottak. Az úttörőcsapat szervezésében nyári táborozásokon vettek a gyermekek részt, melyhez nagy segítséget kaptunk a helyi TSZ-től: buszt biztosítottak az osztálykirándulásokhoz, táborokba vitték a gyerekeket, teherautóval szállították a tábor felszerelését (konyhát, sátrakat). Az évközi iskolai, úttörő kirándulások túrák, játékok tették színesebbé a gyerekek életét.
A sokrétű feladatot csak egy segítőkész, szabadidejét önként feláldozó tantestület tudja megvalósítani. A tanórán kívüli elfoglaltságok általában délután valósíthatók meg, ez az itt lakó pedagógusokra hárult. 1 fő saját lakásban lakott, 2 fő szolgálati lakásban. A többi pedagógus Vácról járt ki.
A fiatal családok elköltöztek, a tanulók létszáma évről-évre csökkent. 1972-ben a Művelődési Minisztérium határozata értelmében a felső tagozatos osztályokat körzetesítették Váchartyánba. Az intézmény a váchartyáni iskola tagiskolája lett. A körzetesítés után 3 tanulócsoporttal, 3 pedagógus irányításával folyt az oktatás az iskolában.
2008-tól az intézmény az őrbottyáni Kvassay Jenő Általános Iskola tagintézményeként működik tovább négy évfolyammal. 2012-ben az iskola elnyerte az örökös ökoiskola címet.
Az 1965-től Kisnémediben tanító pedagógusok névsora: Sáfár György igazgató, Ribai Andrásné, Figuli Istvánné, Hegedűs Andrásné, dr. Szentpéteriné Ribai Magdolna, Balogh Ferencné, Molnár Jánosné, Kiss Ingrid, Divald Tamás, Sági Krisztina, Bozsó Éva, Ványa Krisztina, Korponainé Hogál Gabriella, Bíró Gabriella, Szabó Zsigmondné, Zahorán Pálné, Mus Gézáné, Farkas Imréné, Tóth Györgyi, Fézelné Murányi Mária, Vizdák Ernőné, Turza Jánosné, Nagy Judit, Bokor Tamás, Tüskés Gabriella, Bólyáné Gönczi Mónika, Kereskényi János, Giczi Lászlón, Zafiri Mária, Kovács Ferenc, Szakáts Gézáné, Mészáros Éva, Kiss Éva, Szabó Rácz Anna, Mucsi Sándor, Kiss Nándor igazgató, Berkó Márta, Zahorán Pál, Török Eszter.
Berkó Árpád (1925- 2000) tanár, iskolaigazgató.
A polgárit Pásztón végezte, tanítói oklevelet Egerben, a tanári diplomát, matematika-fizika szakon, Budapesten szerezte meg. Kisnémediben kezdte tanítói-tanári munkáját, később az iskola igazgatója lett. Már ott is sokat tett a hátrányos helyzetű gyerekekért. Helytörténeti kutatásokat folytatott. Ez alapján írta meg társszerzőként a „Kisnémedi 900 éve” című könyvet. 1964-ben Vácra került.
Váci Életrajzi Kislexikon, Vác, 2011.
A kisnémedi óvoda története
A
korábbi óvoda 1929-ben épült. Részei: nevelői lakás, foglalkozási helyiség, 4
egyéb rendeltetésű helyiség. 1951-ig nyári 2 hónapos étkeztetés volt,
1951–54-ben egész éves. A szülők megértették annak a jelentőségét, hogy az
óvodai nevelés az iskolába járásra készíti elő a gyerekeket, ezért társadalmi
összefogással több udvari játékot (körhinta, billenő hinta, babaház) és a termi
foglalkozásokhoz is több felszerelést vásároltak, részben közös rendezvények
bevételéből.
Az 1960-as évek vége és az 1980-as
évek eleje között 42 óvónő dolgozott az óvodában. Állandó személyzetet
biztosított a két dadus néni, akik évtizedekig gondozták a falu gyermekeit:
Prekopa Mihályné Margit néni és Józsa Imréné Boriska néni.
1972-ben a Közös Községi Tanács megalakulásával az óvoda is Váchartyánhoz csatlakozott. Ez alatt az idő alatt is több vezető- és óvónőváltáson ment keresztül az intézmény. Az étkeztetést a faluban működő konyha biztosította.
Az 1990-es rendszerváltáskor lett újra önálló óvoda a községben, Misnyovszkiné Tóth Angéla vezetésével, aki 1983-tól dolgozott az intézményben. 1991-1992-ben megépítették az új óvodát, a Gosztonyi-kúria ősparkjában kapott helyet. 1992 májusában a Falunap keretében átadták a kétcsoportos, 50 férőhelyes, modern épületet.
Az óvoda belső berendezését részben az önkormányzat, részben a dolgozók társadalmi munkája, és több vállalkozó: Kalapács Kft., Nelka Kft. támogatása segítségével sikerült felszerelniük. Az átadás után megkezdődött a játszótér kialakítása. Támogatók adományaiból, és az óvoda dolgozói által szervezett báli bevételekből sikerült 8 db. fából készült játszótéri eszközt telepíteni a gyerekek számára. A szülők társadalmi munkában elkészítették a homokozót.
2005-ben az önkormányzat pályázat által nyert összegből egy modern, EU-szabványnak megfelelő játszóteret építetett. 2008-ban a törvények alakulása miatt intézményi társulás jött lére Őrbottyán nagyközséggel. Az óvoda az őrbottyáni tagóvodájaként üzemel. A gyerekek étkeztetését is az őrbottyáni óvodában lévő konyha biztosítja. 2018-ban egy nyertes pályázatnak köszönhetően tornaszobával bővült az óvoda épülete.
1998-ban minden óvoda elkészítette a helyi pedagógiai programját, ami nagy változást hozott a kisgyermeknevelésben, mivel mindenki a saját helyi szokásihoz igazítva tudja a nevelést megvalósítani. 2003-ban egy újabb feladat várt az óvodapedagógusokra, mert bevezették a minőségi biztosítási rendszert. Ez lehetőséget nyújt számukra, hogy a partnereik mérésével visszaigazolást kapjanak munkájukról és betekintést a külső elvárásokról.